Önarckép, részlet. Kattints a kép nagyítható.
2013. június 20.
XII. évfolyam 6. szám.
Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
Mit akarunk mi most, ha mindig is így volt?
Petőfi Sándor
Hazaértem
Hazaértem és letettem
A vándorbotot kezembül,
S veszem a lantot helyébe;
... Mely sokáig félretéve
Hallgatott, most ujra zendül.

Melyik a leglélekrázóbb,
A legfájóbb húr e lanton?
Azt verem, hogy ujjaimtól
A húr, s ennek hangjaitól
Bennem a szív megszakadjon!

Messze jártam, sokat láttam...
Sokat? oh nem! mindig egyet.
Azt, hogy a hon ereje fogy,
Hogy meghalni készülünk, hogy
Elfajult a magyar nemzet.

Alkotmányunk egy vásártér,
Melyen lelket adnak, vesznek,
Adnak-vesznek olcsó pénzért,
Egy kis címért, egy ebédért -
Jó éjszakát ily nemzetnek!

Elmegyünk a másvilágra,
S nem a magasról esünk le,
Mint madár, melyet lelőnek
Közeléből a felhőnek,
S onnan hull a mély tengerbe.

A pornak vagyunk lakói,
Az alacsony úti-pornak,
Nincsen emberméltóságunk,
Mint a féreg, csúszunk-mászunk,
Mint a férget, eltipornak.

Jaj azoknak, jaj azoknak,
Kiket magyar anyák szűltek,
S kik hazájok pusztulását,
Nemzetök végvonaglását
Nem nézhetik egykedvűleg!

Pest, 1846. november 20. után

KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető
művek
Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)
Tartalom
1.oldal
l
Ferdinand Carulli
Fuvola és gitár concerto
I.Allegro
Megy a vonat, gyorsan, mert ő a bécsi gyors.
Az egyik első osztályú kupéban két ember ül, némán... csak a vonat zakatol.
Zaka ta. Zaka ta, Zaka ta...
Az egyik vöröses szőke, göndör, a másik fekete... lenne, ha nem lenne kopasz.
Olyan szomorú mind a kettő.
A szőke szólal meg először, ahogy a csomagtatóban, a dupla hegedűtokra néz.
- Szintén zenész?
- Szolgálatjára... hegedűs.
- Viola... bök a mellére a szőke...
- Az jó, kevesebb a konkurencia... – mondja a kopasz.
- A szőke a kezét nyújtja – Kertész Jenő.
- Lakatos Lajos... így a másik.
Zaka ta, Zaka ta, Zaka ta zak.
- Hova, hova?
- Anglia. – szól a Jenő.
- London? Royal?
- Áh, Edenborough, Skót szimfonikusok.
- Az se rossz.
- Jobb mint semmi...
- ...s maga?
A kopasz, szinte bocsánatkérő gesztussal mondja:
- Párizs... Moulin Rouge. Favágás... de jól fizet.
- Az jó.
- Család?
- Még Pesten – int maga mögé a szőke... Egyenlőre!
- Értem.
Zaka ta, Zaka ta zak.
Megy a vonat, mind gyorsabban és gyorsabban mert ő a bécsi gyors...s kint az ablak mögött elfut a vidék...
Alkonyodik Magyarországon.



Kaskötő István
Ketten a vonaton
l
Talán eleve robotokat kellett
volna kreálnom: érzéketlenebbek
azok se lettek volna, mint az ember,
az én saját képemben tetszelegve.

Elprédált mindent, mi tőlem való volt:
szeretet, jóság, készség áldozatra,
igazságérzet, közösségi szellem,
tartás, műveltség nemcsak muzeális
tárggyá silányult, ámde közröhejnek
tárgyává lett – s ez legnagyobb kudarcom.

Embert a hatodik napon kreáltam –
jobb lett volna inkább veszteg maradnom.

Baranyi Ferenc
AZ  ÚR  FÜSTÖLGÉSE
Jaj, az Isten ráfújt a szívemre!
Aranyat fújt az Isten szívemre!
Füstöt, aranyport, kövér ködöt.
Gödreibe tűzkását köpött.

S így virágzok én az Őshalálban,
így virágzunk Egymás  Mosolyában,
így virágzik a Mindenség bennem:
aranylángpont –haláltűzözönben.
Juhász Ferenc
AKINEK SZÍVÉRE FÚJT AZ ISTEN
Csak el messzire, messze innen
e szívszorító, kiégett parttól
ahol a kagylók gyöngye is hamis
és vermeket rejt a földtakaró -
csak el messzire, messze innen
ide nem fut be már több hajó.

Csak el messzire, messze innen
amíg szélcsend van, s nem zúg a vihar
ahol azonos lehetsz magaddal
egy szigeten, túl a föld peremén.
S ha nem jön érted semmilyen bárka -
tanulj meg járni a víz tetején.

Csak el messzire, messze innen
oda, ahol mindig zöld a liget -
nincs félelem, mert biztos a holnap
és bátran az égig nyúlnak a fák -
oda, ahol nincsenek rácsok, de
szabadon nyílnak az orchideák.
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

1933-2007
G. Ferenczy Hanna
Holt öböl
Gyermekké lettél megint.
Törékeny tested a sokaságból kiválva
őszt idéző fényekkel ragyog.
Hunyorgok, ahogy rád nézek,
pazar vagy, ifjú és halotti ebben a
szeptember végi önnön-napsütésben.

Túl a harcokon
szemed bogara túlvilági békével sugároz,
mint gyermeké, ki nem-létéhez még oly közel.
Add, hogy melegében kebledhez telepedjem,
és elmulasztott simítások helyett
szűkös emlékeimmel babráljak bőrödön!

Add, hogy megkésett pajtásod legyek!
Pillantásunk csillanjon össze csintalan!
Add, hogy kifürkészhetetlenbe tartó
kajsza utamon játékunkba belefeledkezzem,
s míg tülekednek a vaksi tömegek
átkaroljam gyönyörtől reszkető gyönge válladat!
Lehoczki Károly
Gyermekké lettél
Ma első ízben
láttam Attilát derékig vízben.
Nem úszott dinnyehéj a Dunán semerre,
így csak a habokat bámulta meredve,
mintha csak tudná, hogy nincs olyan isten,
aki a magyaron végre segítsen.

Árvíz kell, Mohács kell, az ébreszt lelket,
egyébként birkanyáj, akit terelhet
pap, király, csendőr is. Mi lesz a vége?
Lemerül az idő, szennyes, levébe.

Ha írnak e népről, három sor elég lesz:
Nagy volt a hangja a parányi eszéhez.
A mellét döngette, nagyokat álmodott,
s eltűrte az igát, mit a sors rádobott.

Nézzetek, nézzetek Attila szobrára,
ennek is, szegénynek halál volt az ára.
Kamarás Klára
József Attila szobra
Amiről nem tudsz, az nem fáj. Az élet
folyamán ez a módi. Mert a szépet,
a könnyűt hajszoljuk egyre, halálig.
Aztán? Jót vagy semmit, hisszük. Na már mint
csak követjük, mit az illem lediktál,
mit magunk eszkábáltunk eggyé, mit már
nem változtatunk. Minek. Mert nem vagyunk
tökéletesek, csak földön betanult
égi mások itt, apró örömök és
óriás csalódások, vagyunk a kés,
mi által vér folyik, s vagyunk sebtapasz.
Belőlünk, általunk, velünk. Ugyanaz.
Mert minden közhely mögött ott az ember,
mert az is meghal, ki ellenkezni mer…
Dobrosi Andrea
Közhelyvers
             Baranyi Ferencnek

Semmilyen érdekből nem tudok
és nem is akarok senkin átgázolni.
Nem tudom, és nem is akarom magam
hozzászoktatni a szenvedés látványához.

Idegenül állok a rideg tülekedésben,
nézem az embereket, szívükből halott
rózsák fakadnak. Korlátozósdit játszanak.
Elfeledték a szabadság illatát,
a szolgálat, az alázat magasztosságát.
Betonkalickába temetkeznek,
poruk is terméketlen.

Tartózkodom a várostól.
Az adásszünet kék, inkubátor fényében
fekszem - mindentudó, óriás csecsemő -,
álmodom az egysejtűek örök életéről.
Hagyom, hogy az ágy hajszolt menetben
- minden élet bölcsőjéhez - a tengerhez vigyen.
Útközben elvadult erdők nyargalnak elém
és kétkedőn néznek. Hiába mondom nekik,
hogy mindig harmóniában éltem
a belőlem osztódó káprázatokkal.
Számukra is gyanús a boldog ember.

Az égen valószerűtlen mennyei szigetek
lebegnek. Pucér ágak közt kutat,
alkalmas hajlékot keres a fészekfoglaló fény.
Madarak torkát betölti a közös éneklés
gyönyörűsége, megszűnik tőle az ébredő magok
származás szerinti megítélése. Az idő tüntet.
Minden létező és eltitkolt félelem ellen,
hogy sugárban áradhasson a kikelet.


Pethes Mária
Sugárban árad


Hatéves koromig
analfabéta voltam

emlékszem 
hatéves koromig
teljes  mértékben
szót értettem
kortársaimmal
Simonyi Imre
ÖNÉLETRAJZ
1920-1994
l
Medveczky Jenő
festőművész
...
Következő oldal>>>
Önarckép, részlet. Kattints a kép nagyítható.
Önarckép, részlet. Kattints a kép nagyítható.Önarckép, részlet. Kattints a kép nagyítható.Önarckép, részlet. Kattints a kép nagyítható.
Önarckép, részlet. Kattints a kép nagyítható.

2.oldal
3.oldal
4.oldal
5.oldal
l
Albert-Lőrinc Márton: csend zöng
Arany Tóth Katalin: Várakozás
Balogh Örse: Hazajöttem
Bányai Tamás: Ábrándozó
Bárdos László: Hajnal
Bittner János: Körforgás
Bodó Csiba Gizella:
Titkokat hántó
Cselényi Béla:
egy műszó ősbemutatója
Debreczeny György: aranytrombitád hová lett?
Demeter Zsolt: Este
Fetykó Judit: Forróság
Kajuk Gyula: Rozsdaövezet
Ketykó István:
Könyörgés kínokért
Lelkes Miklós: A fák testét
Mentovics Éva:
Nagymamám emlékére 
Ódor György: Felújítás
Péter Erika:
Egy tavaszi vadvirághoz
Ricza István: Homo ludens
Sárközi László:
Ellentétek vonzásában
T.Ágoston László:
Győztesek lakomája
Végh Sándor: A kor
Verasztó Antal: Kaland
Zsidov Magdolna:
Taxisofőr éjszkája

Garai Gábor
versek
Tóth Árpád
versek
Marsovszky Magdolna
ANTISZEMITIZMUS ÉS NEMZETI ÁLDOZATI MÍTOSZ